Ezekre a felvetésekre az Illetékeseknek nem voltak megjegyzései! Székács Sándor közegészségügyi felügyelő (Nagykanizsa), Réthelyi Jenő főorvos (Keszthely) és Szilágyi Lajos (Badacsonylábadi), Matzon Gábor (Szekszárd), Temesváry Ernő (Kiskunfélegyháza) körzeti orvosok nagyon értékes válaszai ugyanakkor rávilágítottak a probléma fontosságára. (O. H. 107. 2485. 1966).

1970. Az Egészségügyi Miniszter Első Helyettese: Farádi László az Egészségügyi Világszervezet évi közgyűlésén vett részt. A küldöttek a dohányzás elleni küzdelemről tárgyaltak. Egyhangú határozatot hoztak, kinyilvánítva, hogy a tagállamok tegyenek hatékony lépéseket a dohányzás ártalmainak csökkentése érdekében. Ennek megfelelően 1970. november 24-én, a magyar egészségügy vezetői között az egyetlen nem dohányosként (l.: Farádi László: Diagnózis az életemről. Gondolat. Budapest. 1983.) : a Miniszterhelyettes felhívással fordult az egészségügyi szervek, intézetek vezetőihez a következésképpen: „Kérem szíves intézkedését, hogy a felügyelete alatt működő egészségügyi intézetek mindazon helyiségeiben, amelyek betegek vizsgálatára, gyógykezelésére, elhelyezésére, étkezésére szolgálnak ne csak a betegeknek, hanem az egészségügyi dolgozóknak is tiltsák meg a dohányzást. Rövid időn belül el kell érnünk, hogy az egészségügyi intézetek e tiltó rendszabály következetes végrehajtása alapján követendő például szolgáljanak más főhatóságok által irányított intézmények számára.”

1975. Ebben az évben több említést érdemlő esemény történt.

• Megalakult a Dohányzást Ellenzők Társasága. Megválasztották a Vezetőségét, meghirdették programjukat. (S). Célul tűzték ki a dohányzás egészségkárosító hatását bizonyító hazai és külföldi kutatási eredmények gyűjtését, ezek széles körű propagálását, a nemdohányzók egészségvédelmét s az állami és társadalmi szervekkel együttműködve a dohányzás elleni küzdelem országos jellegűvé tételét.
  (Egészségügyi Felvilágosítás. 16. 3. 135-136. 1975).
• A Dohányzást Ellenzők Társasága képviselőinek első fellépése során egy tudományos ülésen „a dohányzás mint környezeti ártalom” címmel érveltek (S). Egyértelmű bizonyítékokkal igazolták a passzív dohányzás ártalmasságát. Az Illetékesek felé javaslattal éltek, így: „Az emberi környezet védelméről szóló kerettörvény végrehajtási utasításában a szakértők tételesítsék a dohányzás közvetett egészségkárosító hatását, ami jogi védelmet biztosítana az egészségüket óvni kívánó nemdohányzóknak.”
  (Nyírségi Egészségnevelési Napok. 1975. szept. 16-19. Kiadvány. 181. o. 1975.).
• Figyelmet érdemlő összeállítás került még az év folyamán az érdeklődés középpontjába. Az írásnak „A vezető beosztású orvosok és a dohányzás” volt a címe. (S). A kérdőíves módszer segítségével készült felmérés adataiból kiderült, hogy a 800 megkérdezett orvos közül 500 válaszolt, s a választ adók 30 %-a dohányzott, 98.4 %-uk meg volt győződve a dohányzás ártalmasságáról, 1,6 %-uk nem (8 orvosról van szó !), és 75 %-uk pedig úgy vélekedett, hogy a dohányzás mellőzésére irányuló oktató, nevelő munka az orvosképzésben, ill. az orvos továbbképzésben elégtelen !
  ----- ELGONDOLKODTATÓ ADATOK ! (Egészségügyi Felvilágosítás. 16. 252-254. 1975.).

1976. A Dohányzást Ellenzők Társasága 1. Orvosi Vándorgyűlésére Visegrádon 1976. január 24-én került sor a kórház Igazgatóságának, Vezetőségének segítő támogatásával. A rendezvényen értékes előadások, elemzések hangzottak el a dohányzás kórtani vonatkozásairól, a dohányzás munkahelyi problémáiról, járványügyi vizsgálatokról, a dohányzás elleni küzdelemről, a felvilágosító, oktató, nevelő munka szükségességéről, a dohányzási magatartást szabályozó jogi lehetőségekről, a nemdohányzók védelméről (S), a dohányzás belgyógyászati, tüdőgyógyászati, szív és érrendszeri, emésztőrendszeri, szemészeti, nőgyógyászati, urológiai egészségkárosító hatásairól. Az előadók utaltak a tudományos világ kutatási megállapításaira, elemzően értékelték a saját megfigyelési eredményeiket, és meghatározták a dohányzás elleni jövőbeni teendőket, feladatokat. Tanulságos, hasznos tudományos ülés volt a visegrádi tanácskozás!
(Egészségvédelem - dohányzás - betegség. A Dohányzást Ellenzők Társasága 1. Orvosi Vándorgyűlésén elhangzott előadások összefoglalói. Kiadvány. Budapest. 1976.).

1977. HELSINKI. A Finn Tbc Elleni Társaság fennállásának 70. éves jubileuma alkalmából nemzetközi tudományos konferencia volt 1977. június 13-17 között a finn Fővárosban. Ezen a „Dohányzás elleni törvények Európában” c. szekcióülésen magyar előadók szóltak a hazai jogszabályokról. Ismertették a munkahelyeken, a közlekedési eszközökön, a kereskedelemben, az oktatásban, az egészségügy területén érvényes, a dohányzási magatartás szabályozó törvényeket. (S).
(Smoking legislation in Europe. Joint Conference of the Finnish Anti-Tuberculosis Association and the Europe Region of the International Union Against Tuberculosis. Helsinki-Hanasaari. 1977.).

1978. A Medicina kiadó ez évben jelentette meg az „Orvosok a dohányzásról” c. könyvecskét. (S), A hézagpótló kiadvány 9 írója tudományos tényeket, ismereteket közöl az ártalmas dohányfüstről, a dohányzás légzőszervi, szív és érrendszeri, gyomor-bélrendszeri, valamint a magzati fejlődést befolyásoló hatásairól, a passzív dohányzás következményeiről, a dohányzás és daganatos betegségek közötti összefüggésekről, s e káros szenvedély társadalmi, gazdasági vonatkozásairól, a dohányzás elleni teendőkről.

1980.

• NAGY JELENTŐSÉGŰ ESEMÉNY: Az Egészségügyi Világszervezet „Dohányzás vagy Egészség: válasszon!” felhívással fordult az Egészségügyi Világnap alkalmából, 1980. április 7-én a tagállamokhoz a világ egészségügyi hatóságainak vezetőihez.
• 20 év után az Egészségügyi Miniszter 28/1980 (Eü. K. 22) Eü. M számú utasítása, a szanatóriumokba történő beutalás és felvétel rendjéről szóló 21/1960 (Eü. K. 10) Eü. M. számú határozatát hatályon kívül helyezte. Megjegyzés: Az 1960-as rendelkezés nevesítette a dohányzást mint egészségkárosító tényezőt a légzőszervi betegek szanatóriumi beutalását illetően.
• Egy másik rendelkezés, ugyancsak ebben az évben látott napvilágot, az Egészségügyi Minisztérium 31/1980 (Eü. K. 3) számú állásfoglalása „a dohányzás visszaszorítása érdekében teendő egyes intézkedésekről”. Ezen tájékoztató a cél elérése végett hangsúlyozza az egészségügyi dolgozók fokozott erőfeszítéseinek szükségességét, az egészségnevelés és személyes példamutatás fontosságát. Buzdítja a vezetőket arra, hogy tegyenek határozott intézkedéseket a felügyeletük alatt álló intézményekben a dohányzás ártalmainak csökkentésére. Vezessenek be a betegekre, az egészségügyi dolgozókra és a látogatókra egyaránt kötelező dohányzási tilalmat azokban a helyiségekben, amelyek a betegek vizsgálatára, gyógykezelésére, elhelyezésére, étkezésére szolgálnak s a tilalomról jól látható táblán adjanak tájékoztatást.
  Jó tudni: A felhívás visszautal és visszaidézi - szinte szó szerint - Farádi Lászlónak, az Egészségügyi Miniszter Első helyettesének 1960. november 24-én közzétett hasonló tartalmú nyilatkozatát!
• Még ebben az évben, sőt a következő években is, javaslatok, kérések beadványok kerültek (S) az Illetékesekhez a dohánytermékek árának emeléséről, az emelés egy hányadának felhasználásáról, a dohányzási járvány visszaszorításáról, a dohányzás korlátozásáról. Részletezve: a felvetések arról szóltak, hogy célszerű lenne cigarettásdobozonként, szociálpolitikai célokra fordítandó hozzájárulás címén, évenként, az árban külön jelzett 2.00-3.00 Ft-os áremelést kezdeményezni. A kereskedelmi mutatók figyelembevételével: a „többletbevétel” évi 2,6-3,9 milliárd Ft-ot jelenthetett volna az egészségügynek, s így talán hasznossá vált volna a „haszontalan haszon”...
  A címzettek az Anyag és Árhivatal Vezetői (Csikos Nagy Béla, Szikszay Béla), a Magyar Tudományos Akadémia Elnöke (Szentágothai János) és az Egészségügyi Minisztérium (Medve László) voltak. Az átiratokra csak az Egészségügyi Minisztériumból nem érkezett válasz...
  (NB.: A javaslatokra, a felvetésekre utalás történt a 90-es évek elején is. OH. 133. 21. 1319. 1992.).

1983. November 17-én került megrendezésre hazánkban az Országos Dohányzásmentes Nap. Ennek az eseménynek, ennek a napnak az évenkénti megismétlése mellett döntöttek a szervezők avégett, hogy minél többen egyszerre próbálják meg abbahagyni a dohányzást, a dohányzók pedig legalább ezen a napon ne gyújtsanak rá és ebben a törekvésükben támogassa őket a sajtó, nyújtsanak számukra segítséget az egészségügyi intézmények, a civil szervezetek.

1986. „Az egészség támogatása, segítése - a betegség megelőzése” c. társadalmi program-tervezethez, a Kormány és az egészségügy Illetékeseinek felkérésére elkészült egy javaslat (S) a hazai dohányzási magatartás megváltoztatására, a dohányzás egészségkárosító hatásainak csökkentésére. A dokumentum meghatározta a feladatokat, a teendőket az Egészségügyi Minisztérium, az oktatási, nevelési, művelődésügyi tárca, a Belkereskedelmi Minisztérium, a tömegközlekedést irányító Illetékesek, a sajtó, rádió, televízió, a honvédség, a rendőrség, a közélet, a munkahelyek, az ifjúsági szervezetek felelős irányítói számára. Megfogalmazta a reklámetikai elvárásokat, a dohányzást elhagyni akarók támogatásának szükségességét, adatgyűjtési, kutatási programokat. Összefoglalta a korábban már érvénybe lépett, a témát érintő állásfoglalásokat, intézkedéseket, utasításokat, törvényi előírásokat. Az összeállítás időpontja: 1986. május 12. (Letölthető PDF formátumban.)

1988. Az Egészségügyi Világszervezet kezdeményezésére --- évenként ismétlődő --- programsorozat indult el a május 31-i, első Nemdohányzó Világnappal. Ennek az előre meghatározott jelmondata a következő volt: „Dohányzás vagy Egészség, válassza az egészséget!” (S).

1989. Világszerte sor került a 2. Nemdohányzó Világnapra május 31-én. Témája: Nők és a dohányzás. A nők dohányzása fokozottabb veszélyt jelent! (S).

Az 1990-es évek programjai, melyek tovább éltek a 2000 utáni időszakban is. - Az Egészségügyi Világszervezet korábbi döntésének, terveinek megfelelően, az előre meghatározott témákban folytatódtak világszerte, minden évben, május 31-én a Nemdohányzó Világnapi tanácskozások. (S). Mód nyílt így a dohányzással kapcsolatos kérdések mindenre kiterjedő megtárgyalására. Szó volt ezeken a gyűléseken, fórumokon a fiatalkori dohányzás korai következményeiről, a közéleti dohányzás visszásságairól, a munkahelyeken, a közintézményekben, a tömegközlekedési eszközökön történő dohányzásról, az egészségügyi szakemberek dohányzási magatartásáról, a médiának a dohányzás elleni akciókat segítő szerepéről, a dohányzás gazdasági: kár-haszon vonatkozásairól, a dohányzás és ifjúság, a dohányzás és sport, a dohányzás és környezet, a csábító dohányreklámok tárgykörök adta problémákról.
(Megjegyzés: 2010-ben volt a 23. Nemdohányzó Világnap!).

• Az elmúlt évtizedek Nemdohányzó Világnapi történésein túl, évenként, november 3. hetében még az Országos Dohányzásmentes Nap keretein belül is lehetőség nyílt a hazai dohányzási helyzetkép viszontagságainak elemzésére, a feladatok, a teendők meghatározására. (S).
  (Megjegyzés: 28. Országos Nemdohányzó Nap rendezvényei 2010-ben voltak.).

AZ ELMÚL ÉVTIZEDEK FÁRADOZÁSAI, A DOHÁNYZÁS VISSZASZORÍTÁSA ÉRDEKÉBEN TETT TÉTOVA LÉPÉSEK KELL, HOGY FELIDÉZZÉK A KÖLTŐ SZAVAIT A GONDOLKODÓ, A JÖVŐT ÉPÍTENI AKARÓ EMBEREKBEN: „MEGINT BESZÉLÜNK, MI CSAK BESZÉLÜNK... A NYELV MOZOG. S A KÉZ PIHEN...” (PETŐFI SÁNDOR. 1848)

1991. A dohányzás elleni egységes fellépés érdekében szakemberek, az egészségügyi és civil szervezetek vezetői NYÍLT LEVÉLLEL fordultak az orvosokhoz (S). -- Idézet a levélből: „Kérjük, hogy tevékenységükkel, példamutató magatartásukkal, a nemdohányzó életmód népszerűsítésével segítsék elő a dohányzási járvány terjedésének akadályozását s gyógyító, betegellátó munkájukkal, tanácsaikkal győzzék meg a fiatalokat, az idősebbeket a dohányzás károsságáról, ártalmasságáról s mindezeken túl aktív közreműködésükkel támogassák a dohányzás elleni programokat, a dohányzás elleni erőfeszítéseket.”
(Medicus Universalis. 5. 314. 1991.; Lege Artis Medicinae. 15. 993. 1991.: Mudapesti Közegészségügy. 3. 91. 1991.; Recept. 7. 28. 1991.; Új Magyarország. 1. 30. 1991.).