AZ 50-es ÉVEK

Richard Doll és Bredford Hill írásai kerültek a tudományos világ érdeklődésének középpontjába az 1950-es években. Két közleményük adatai egyértelművé tették, hogy a dohányzás és tüdőrák, valamint egyéb más betegségek között összefüggés van. Ezen megállapítást erősítette meg a szerzők egy harmadik elemző munkája, melyben az angol orvosok - 34 400 férfi, 6207 nő - halálozási arányait, dohányzási szokásaikat vizsgálták. Megállapították, hogy a dohányzó férfi orvosok között 14-szer, a nők körében pedig 5-ször volt gyakoribb a tüdőrák-halálozás a nemdohányzó kollégáikhoz viszonyítottan. --- A dokumentum üzenetértékű, figyelmet érdemlő még ma is a gyógyító, megelőző munkát végző orvosok számára!

FORRÁSOK 1.



A 60-as ÉVEK

Az 1960-as évek nagy jelentőségű közleményei Robert Platt, Luther Terry és Edward Hammond nevéhez fűződnek. Adataik alapján világossá vált, hogy a tüdőrák és hörghurut kialakulásában oki , a szív és érrendszeri betegségekben pedig kockázati tényező a dohányzás!

Külön, kissé részletesebben kell ismertetni Edward Hammond kutatási eredményeit. Az egyikben 36 975 emberpár, közel 74 000 egyén adatait elemezte munkatársaival. Az Egyesült Államok 25 Államából, 422 094, 40-79 éves férfi közül választották ki őket. Az érintettek életkor, testmagasság, faj, származás, vallás, családi állapot, lakhely, italfogyasztási szokások, idegrendszeri állapot, nyugtatók használata, előzetes betegségek: rák, szív érrendszeri, agyérrendszeri történések , vérnyomás, a vizsgálatkor fennálló egészségi állapot tekintetében hasonlóak voltak, a különbség az volt csupán, hogy a párok egyike dohányzott, a másik pedig nem. A dohányzók 20 vagy ennél több cigarettát szívtak el naponta. A 34.3 hónapos megfigyelési időszakban a dohányzók között a rákos megbetegedésekben, a szív érrendszeri, légzőszervi és más betegségekben elhalálozottak arányai lényegesen felülmúlták a nemdohányzók körében elhunytak megoszlását. Az eltérés 5-10-15-szörös volt a dohányzók rovására. A Szerző egy másik dolgozatában egy millió: 437 329 férfi és 562 671 nő vizsgálati eredményeit közölte. A vizsgáltak 35-84 évesek voltak és állapotuk alakulását, változásait 12 évig ellenőrizték. Az elemzés a dohányzás következményeit illetően a korábbi, már ismert, az azokkal egyező eredményeket igazolta. -- Mindkét tanulmány megdöbbentő !

Az évtized nagy eseményének számított az Első Dohányzás és Egészség Világkonferencia, Washingtonban. Ezen hangzott el egy nem orvosnak, egy politikusnak, az Egyesült Államok korábbi igazságügyi miniszterének: Robert Francis Kennedynek a megrázó nyilatkozata: „A dohányipar halálos fegyvereket gyárt és emberáldozatok árán tesz szert profitra. - A dohánykonszernek vezetőiből hiányzik mindenfajta felelősség!” --- Ekkor 1967-et írtunk !

FORRÁSOK 2.



A 70-es ÉVEK

Az 1970-es években több országban: Németországban, Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban, Finnországban, Svédországban rendeztek világkonferenciákat, nagygyűléseket, szemináriumokat. A megbeszéléseken a dohányzás okozta gondok, problémák szerepeltek a napirenden. Az értekezletek résztvevőinek megállapításai, állásfoglalásai nem hagytak kétséget afelől, hogy a dohányzási járvány terjedése ellen fel kell lépni, hatásos cselekvési programokra, törvényes intézkedésekre, a dohányzási magatartás szabályozására van szükség.

Az évtized kiemelkedő közleményei közül nyomatékkal kell hivatkozni Robert Butler kutatásaira. Ő a várandóság alatt dohányzó anyák újszülötteinek fejlődését kísérte figyelemmel 17 000 eset kapcsán. Kiderült, hogy az utódok vizsgálati eredményei, 11 éves korukban, értékelhető növekedési lemaradást, értelmi képességben 3-5 hónapos visszamaradást, ill. az olvasási készségben, matematikai teljesítményben csökkenést mutattak az egészséges körülmények közt született, majd időközben iskolás korúvá vált kortárs gyermekekhez képest.

Egy másik munka is nagy jelentőségű. John Cooly megfigyelései bizonyították, igazolták, hogy a dohányzó szülő, ill. szülők csecsemői között számottevően gyakoribbak a heveny légzőszervi megbetegedések: hörghurut, tüdőgyulladás, mint a nemdohányzó szülők csecsemői körében.

Mindkét, részletezett tanulmány tudományos alapossággal vetette fel a passzív dohányzás minősített esetének, a várandóság alatti dohányzásnak, ill. a dohányfüstös környezetnek egészségkárosító hatásait!

FORRÁSOK 3.



A 80-as ÉVEK

Rendkívül gazdag dohányzás elleni események jellemezték a '80-as évek történéseit. Az évtized első évében, a kedvezőtlen dohányzási világhelyzetre való tekintettel, az Egészségügyi Világszervezet felhívással fordult a tagállamok illetékes vezetőihez, majd 1988-tól pedig elindította az évenkénti Nemdohányzó Világnapi programsorozatot. Közben számos ország nagy városa: Budapest, Velence, Winnipeg, Ottawa, Tokió adott otthont „a dohányzás hatásai”, „a dohányzás korlátozása”, „a dohányzás és ifjúság” témák megvitatásának. A történések sorában két értékes cikkre és 9 nagy fontosságú könyvre nyomatékkal kell hivatkozni. Az egyik írásban Takeshi Hirayama adatokat közöl a passzív dohányzás tüdőrákot okozó hatásáról. 91 540 nemdohányzó nő tüdőrákos halálozását vizsgálta. Az elemzésből kiderült , hogy a férfiak otthoni dohányzása másfélszeres-kétszeres tüdőrákos kockázatot jelent a nemdohányzó feleség számára. A másik közleményben, Gary W. Dawson és Robert E. Vestal összegezték a dohányzó betegek szükségszerű, gyógyszeres kezelésének: légzésjavító, szívműködést támogató, altató, fájdalomcsillapító és más készítmények alkalmazásának nehézségeit. A könyvekről véleményezhető, hogy mindegyike a korábbi sok-sok év kutatásait, megállapításait összegző, a feladatokat megjelölő, az eredményeket értékelő kiváló munka. Hasznosak minden dohányzás ellen tenni akaró egészségügyi, nem egészségügyi, oktató, nevelő, jogalkotó, felelős vezető, illetékes számára. Mindezek mellett, figyelmet érdemelnek az 5 éves akcióprogramot meghirdető, az Egészségügyügyi Világszervezet által támogatott, 1987-ben megjelent tanulmányfüzetek. Ezekben az illetékesek a Dohányzásmentes Európáért célkitűzés eléréséért nyomatékkal hangsúlyozzák az orvosok szerepvállalásának, a törvényi korlátozások szükségességének, a dohányzást elhagyni akarók segítésének, a dohányreklámok megszüntetésének fontosságát. Külön említésre méltó, nagy jelentősége miatt, a Madridban megrendezett Első Európai Dohányzás Elleni Konferencia (1988), melyen a résztvevők megfogalmazták a „Dohányzás Elleni Kartát”!

FORRÁSOK 4.



A 90-es ÉVEK

Az Egészségügyi Világszervezet korábbi terveinek megfelelően, előre meghatározott témában, minden évben, május 31-én, Nemdohányzó Világnapi rendezvények, tanácskozások voltak világszerte. Mód nyílt így a dohányzással kapcsolatos kérdések mindenre kiterjedő megtárgyalására. Szó volt ezeken a gyűléseken, fórumokon a fiatalkori dohányzás korai következményeiről, a közéleti dohányzás visszásságairól, a munkahelyeken, a közintézményekben, a tömegközlekedési eszközökön történő dohányzásról, az egészségügyi szakemberek dohányzási magatartásáról, a médiának a dohányzás elleni akciókat segítő szerepéről, a dohányzás gazdasági: kár-haszon vonatkozásairól.

Szinte ugyanezen kérdések voltak napirenden a világ különböző országaiban, nagyvárosaiban megrendezett nagygyűléseken is. A színhelyek a következők voltak: Perth, Buenos Aires, Párizs, Peking, Djakarta, Kobe, Washington, Berlin.

A történések sokasága mellett egy kitűnő cikkre és két kiadványra is hivatkozni kell: Az írás Stanton A. Glantz és William W. Parmley közleménye, mely a passzív dohányzás szív érrendszeri kedvezőtlen hatásait igazolja. (Nagyon fontos elemző munka !). - A két kiemelkedő könyv témája „a dohányzás elhagyásának haszna”, valamint „a nők és a dohányzás”. (Ez utóbbi az elmúlt évtizedekben immáron már a második ilyen jellegű összeállítás!).

Ezen évtized kiemelt eseménye volt még az, hogy 1999-ben elkezdődtek a „nemzetközi dohányzás elleni keretegyezmény” (FCTC) „megalkotásának” előtárgyalásai is.

FORRÁSOK 5.



2000 UTÁN

Az új évezred első évtizedének történéseit részletesen, külön-külön értékelni, minősíteni, elemezni nincs mód. Néhányra azonban, hangsúllyal, mindenképpen utalni kell:

Az újabb 10, évenkénti Nemdohányzó Világnapi események főleg „a dohányzás és ifjúság”, „a dohányzás és sport”, „a dohányzás és környezet”, „a csábító dohányreklámok” kérdésekkel foglalkoztak.

A Nemzetközi Dohányzás Elleni Keretegyezmény több mint 3 éves előkészítő tárgyalás, vita után, úgymond „megszületett”. Szövegét az Egészségügyi Világszervezet közgyűlése egyhangúlag elfogadta. A dokumentumot a 192 tagállam közül 168 aláírta, majd a hatálybalépéshez szükséges 40 tagállam ratifikálta. 2006-ban az Egyezményt elfogadó államok Genfben megtartották első Konferenciájukat. 2010. október 29: A világ országai közül 172 a keretegyezményt törvénybe iktatta, ill. magáévá tette. Rendkívül nagyjelentőségű az EGYEZMÉNY léte!

A kiadványok közül meg kell említeni a  p a s s z í v  dohányzás következményeiről szóló újabb tanulmányt (1986-ban jelent meg az első), a „Nők és Dohányzás” problémakör kérdéseivel foglalkozó , immáron 3. összeállítást és az Egészségügyi Világszervezet 2008-ban kiadott nagyon értékes dokumentumát. Ez utóbbiról kicsit bővebben annyit, hogy ezen munka a dohányzási helyzetkép időről időre történő monitorozását, az embereknek a dohányfüstös környezettől való óvását, a dohányzást elhagyni kívánók segítségét, a dohányzás károsságára utaló propaganda tevékenységet, az egészséges életmódra való oktatást, nevelést, a törvények végrehajtását, a dohánytermékek adójának emelését jelölte meg fő feladatainknak.

FORRÁSOK 6.




Vissza | Következő

Minden jog fenntartva: Dr. Pákozdi Lajos2010.